A gyöngyösi ferences kolostor könyvtára igazi könyvritkaságok otthona. Ezek közül is kiemelkedik a Gyöngyösi kódex, amit az 1500-as években készítettek ismeretlen helyen, eddig nem azonosított szerzetesrend tagjai.
 |
| A Gyöngyösi kódex egyik lapja |
A Gyöngyösi kódex egykori őrzőhelyéről kapta a
nevét: 1836-ban a gyöngyösi ferences rendház könyvtárában találták meg egy
olyan kolligátum részeként, amely négy latin nyelvű ősnyomtatványt, egy
magyarul és latinul írt kódexet és két önálló levelet tartalmazott. A Gyöngyösi
kódex mai formájában a kolligátum elejére kötött két levél és a kolligátum
utolsó tagjaként álló kódex összeillesztéséből jött létre. (A könyvkötő
tévedésből egy harmadik levelet is előre kötött a kódex belsejéből.) A
különálló két levélen őrződött meg a magyar nyelvű Mátyás-ének (Néhai való jó Mátyás király…), valamint a Szent László-ének (Üdvöz légy, kegyelmes Szent László
király…) latin szövege, néhány magyar nyelvű
szakaszával együtt. A kódex törzsszövegének magyar nyelvű részei elsősorban
imádságokat tartalmaznak – köztük a korban igen népszerű Szent
Brigitta-imafüzért –, továbbá gyónási tükröt és két hitvallást. Latinul többek
között imádságokat, tanításokat, himnuszokat (kottával), grammatikai
bejegyzéseket, regulát írtak az előzéklapokra ill. a törzsszövegbe, és valaki
egy álomfejtést és egy sorsvetést is megörökített az egyházi és világi
szövegeket szokatlan módon váltogató kódexben.
A kódex imádságai közül a legtöbb szövegpárhuzama a
Brigitta-imáknak van; az egymással különböző rokonsági fokban álló
szövegváltozatok további hét kódexben maradtak fenn (Czech-,
Gömöry-, Kriza-, Lázár-, Pozsonyi, Thewrewk-, Winkler-kódex), latin eredetijük változatai az Antidotarius
animae és a Hortulus animae című középkori latin imádságos könyvekben
találhatók. A többi ima legtöbbjének szintén ismerjük szorosabb vagy lazább
párhuzamait a korszak imádságokat (is) tartalmazó kódexeiből (Gömöry-, Lázár-,
Lobkowicz-, Nádor-, Peer-, Pozsonyi, Thewrewk-kódex), a két
hitvallás pedig az Érsekújvári kódex egy-egy
helyével tart rokonságot.
A kódex használatának (és lappangásának) több mint
háromszáz évéről csak feltételezéseink lehetnek. Eredete – mind rendhez
tartozása, mind keletkezési helye – ismeretlen (az idevonatkozó feltételezések
nem elég meggyőzők).
A kézirat magyar nyelvű részein öt scriptor dolgozott.
(A latin nyelvű szövegeket is tekintetbe véve azonban nyolc kezet kell számon
tartani.) A harmadik scriptor – aki esetleg a 44. lapon megnevezett Pál bíró –
nemcsak másol, hanem a szöveg egy részét fordítja is (szövegjavításai utalnak
erre). Tevékenysége más tekintetben is túlmutat az egyszerű másolóén: sűrűn
széljegyzetel a kolligátum latin nyomtatványainak némelyikébe, és a kódexbe is
számos latin nyelvű szöveget ír be. Feltételezhető, hogy Pál bíró a saját maga
számára gyűjtötte egybe a különböző műfajú és témájú szövegeket (miután
befejezte a második kéz által bemásolt, de két lap híján csonkán maradt Brigitta-imákat,
amelyek elajánlása még világosan női kódexhasználókhoz szól). Mind az öt kéz hangjelölése mellékjel nélküli,
egymáshoz igen közel álló változat, régies, a 13–14. századi kancelláriai
írásmódra jellemző és attól eltérő vonásokkal.
FELADAT!
A fenti képen piros tintával (rubrummal) készült írást kellene megpróbálni elolvasni. (Ne izgulj, magyarul van.) Ha elolvastad, írd le, és ezt a szöveget küldd el a telitabor@yahoo.com emailcímre!
