"Hazánkban már a XI. századból találunk az időjárás megfigyelése
vonatkozó adatokat, de 1540-től minden évben történt valamilyen utalás
az időjárás
alakulására. Ezek a feljegyzések még nem hasonlíthatók a későbbi
rendszeres műszeres mérésekhez, mégis érdekes információt tartalmaznak a
régmúlt
időjárásáról.
Az első jelentős méréssorozatot - melyben Buda is szerepelt - a
„Societas Meteorologica Palatina” 36 európai állomást magában foglaló
hálózata hozta
létre, mely 1780-tól 12 éven keresztül működött a Mannheimi Társaság
megbízásából. A korai magyarországi megfigyelések első feldolgozását
Berde Áron
foglalta össze 1847-ben a „Légtüneménytan …” című munkájában, mely az
első magyar nyelvű szakkönyv.
A meteorológiai állomáshálózat a XIX. században indult fejlődésnek az
osztrák meteorológiai intézet alapítását követően. 1853-ban 14 állomáson
végeztek méréseket, 1870-ben már 40 állomás működött, melyek közül 14 a
mai Magyarország területén volt." (Az OMSZ honlapján olvashatóak a további részletek)
Az idei téli tábor egyik legizgalmasabb helyszíne a Kékestetőn működő meteorológia állomás lesz. Más
hegységeinkhez hasonlóan a Mátrára is jellemző a mozaikszerű mikroklíma, amelynek
oka a változatos domborzat és növényzet. Az évi középhőmérséklet felfelé
haladva 0,3-0,4 °C-kal csökken 100 méterenként: a Gyöngyösi-medence 10 fokot
meghaladó értékeivel szemben a Kékesen a 6 °C-ot sem éri az éves átlag. A hőmérséklet
csökkenésével párhuzamosan egyre kiegyenlítettebbé válik a klíma; a környező
völgyekkel, medencékkel ellentétben a hegytetőkön csak nagy ritkán süllyed −20
°C alá a minimumhőmérséklet.
Az évi átlagos csapadékmennyiség
a tagolt felszín következtében igen változatos, a kevés csapadékmérő állomás
adatai csak kisebb területre vonatkoztatva tekinthetők helyesnek. A legkevesebb
csapadék a délkeleti fekvésű szélvédett völgyekben hullik (500–550 mm),
míg a csúcsrégiókban 800 mm körül van az átlag, de az 1000–1100 mm-es
éves összegek sem ritkák. Az utóbbi évtizedek enyhe átlaghőmérsékletű teleinek
hatására sokat romlottak a hegység hóviszonyai, a kékesi hivatalosan mért
hóréteg egyes szezonokban (1995–1996, 2004–2005, 2005–2006) azonban ma is
megközelíti a méteres vastagságot. A legnagyobb hótakarót (146 cm) 1963.
február 21-én mérték.
Télen gyakori
jelenség a hőmérsékleti inverzió, amikor a Kárpát-medencében nyugalomba jutott
hideg levegő fölé anticiklonális helyzetben viszonylag enyhe légtömeg áramlik.
Ekkor a 600-800 méter feletti régiókban melegebb van, mint a hegység lábánál. A
jelenséghez gyakran társul vastag rétegfelhőzet, amelyből csak a legmagasabb
hegytetők emelkednek ki.
Meteorológiai
megfigyeléseket már 1925-től végeztek Galyatetőn, a II. világháború alatt
elpusztult turistaházban. A Kékesen a szanatórium építésének megkezdésével
egyidőben, 1932 óta végeznek méréseket. A ma is működő állomás – amelynek
adatait a körzeti időjárás-jelentésben naponta hallhattuk – 1962-től üzemel. A
csúcson létesített állomás különleges fekvése folytán számos időjárási
rekorddal járult hozzá a hazai éghajlati adatsorokhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése